Zsázsa

A facebookon figyeltem fel év elején az egyik holland tenyésztőtársam bejegyzésére, amelyben kb. 3-5 cm magasra nőtt friss zsázsát etet a madaraival, akik azt látható élvezettel lakmározzák. Korábban nem volt információm erről a zöldeleségről, így felkeltette az érdeklődésemet. Utánaolvastam a témának, majd a gyakorlatban is kipróbáltam a zsázsa etetését, tapasztalataimat pedig most megosztom a kedves olvasókkal.

Fogyasztásra alkalmas méretű zsázsa

Bemutatás

Kezdjük a tudományos alapokkal: a kerti zsázsa (Lepidium sativum) a keresztesvirágúak rendjébe tartozó káposztaféle növény. A wikipédia alapján a legrövidebb tenyészidejű zöldségnövény: a vetés után 12–14 nappal már fogyasztható. Népi nevei: salátatorma, vadmustár, szépítőfű, kányafű, kerti tormafű, kerti rézsuka, kis zsázsafű. Fentiekből viszonylag egyértelmű, hogy ezt a növényt emberi fogyasztásra is használják, méghozzá elég régóta: szintén a wikipédia alapján Kínában már i. e. 1500-ban ismerték. Emberi táplálékként a fiatal növényeket és a csírákat alkalmazzák, madaraink számára is ugyanezeket adhatjuk. Magas C-vitamin tartalma miatt hajdan a skorbut megelőzésében játszott fontos szerepet. A madarak képesek saját szervezetükben előállítani, azonban stressz esetén náluk is előfordulhat a C-vitamin relatív hiánya, ilyen helyzetekben jól jöhet a zsázsa. Elsősorban mégis inkább kálcium-, kálium- és vastartalma, B-vitamin tartalma, illetve baktériumölő hatása miatt jelentős. Karotintartalma is magas, így olyan madaraknál nem szabad túlzásba vinni az etetését, amelyeknél nem kívánatos a pirosas árnyalat (pl. lipokróm sárga színkanárik).

Kifejlett kerti zsázsa növény
Forrás: https://gobotany.newenglandwild.org

Termesztése

Madarak számára való termesztése annyira egyszerű, hogy nem is vagyok benne biztos, hogy szabad annak nevezni. Gyakorlatilag időben kitolt csíráztatásról beszélhetünk. A magokat maximum pár száz forintért meg lehet vásárolni, akár bioboltokban is, én az alábbi képen látható terméket vásároltam:

A magokat egy kisebb tál aljába behajtogatott vattarétegre szórom a lehető legegyenletesebben, majd alaposan beöntözöm. Miután a vatta kellőképpen megszívta magát vízzel, a felesleges vizet leöntöm róla, majd a tálat lefedem és 18-20°C hőmérsékletű helyre teszem. Naponta ellenőrzöm, ha a vatta tapintásra nem nedves, akkor utánaöntözök. Kb. a harmadik-negyedik napon, amikor a csírák már ledobják a maghéjat, már nem fedem le, hanem világos, de nem közvetlen napsütötte helyre teszem a tálat. Innentől számítva egy-két nap és etethető, amikor már úgy néz ki, mint az alábbi fotón:

Felhasználása

Általában egyben ki lehet húzni a növényeket az aljzatból, a gyökerek is adhatók, de azt minden esetben ellenőrzöm, hogy vatta ne kerüljön velük a madarak elé. A vattát, részben a bent maradt gyökérdarabok miatt, nem használom újra, minden vetésnél újat teszek és az edényt is alaposan kimosom. Magában, csipesszel a rácsra fogatva vagy lágyeleségbe keverve adom a madaraimnak. Mivel nincs túl sok madaram jelenleg és egy héten maximum négy nap kapnak zöldeleséget, ezért nekem a kb. 12 cm átmérőjű tál bőségesen elegendő egy hétre. Legnagyobb kedvelői a fő zöldségpusztító mexikói pirókok és kanárik, de a szakállas- és tűzcsízek is szeretik, sőt, még a zöldeleségre egyébként lenézően tekintő szalagpintyek is elfogyasztják. Simán csíráztatva még nem próbáltam adni, de tervezem, illetve szeretnék néhány növényt meghagyni és a kertben felmagoztatni, kíváncsi vagyok, hogy a félérett magokkal teli becőkék mekkora sikert aratnak.