Óbér és Rödöny

A tűzcsízlakás-építési program szüneteként 2014. november 9-én ellátogattunk Ausztriába, az olbendorf-i és riedlingsdorf-i kiállításokra. Előbbi amellett, hogy “rendes” helyi verseny, helyszínéül szolgált a tengelic és keresztezései számára rendezett különbajnokságnak is. Utóbbi az 1. sz. burgenlandi kanári- és keresztezéstenyésztő egyesület által rendezett kiállítás. Rövid képes beszámolóval készültem mindkét rendezvényről, sajnos a képek hagynak kívánnivalót maguk után, de mentségemre szolgáljon, hogy nem mindenhol volt megfelelő a megvilágítás, vakuzni pedig nem akartam az egyébként is kamerafób szárnyasokat. A rengeteg látnivaló és látogató között pedig bizony sajnos sok érdekességet le sem fotóztam, de szóban és máshonnan kölcsönzött képekkel ezt igyekszem jóvátenni.

Olbendorf – Óbér

Az olbendorf-i rendezvényről a győri kiállításon szereztünk tudomást az alábbi plakát által:

A plakáton ígértek ellenére messze nem volt jelen sem az összes mutáció, sem az összes alfaj, azonban ez számomra nem vont le sokat a rendezvény értékéből, egy jó kiállításra számítottam és egy jó kiállításon voltam.

Az első, ami feltűnt, az a mérhetetlen mennyiségű keresztcsőrű.

A látottak alapján Ausztriában nagy divatja van ennek a kedves pintyfélének, több alfaját is láttuk mindkét rendezvényen.

Keresztcsőrű hím (Loxia curvirostra)

A poszteren ígért tengelic-bajnokság kimerült az európai és az orosz alfaj, úgy négy-öt színváltozat és tengelic×kanári hibridek, magyarul stiglicpaszták bemutatásában.

Tengelicek (Carduelis carduelis)

Tengelic×kanári keresztezés

A keresztezés másik szülője, a kanári is nagy egyedszámmal volt jelen a kiállításon, sajnos azonban ezeket nem fotóztam, részben az érdeklődés hiánya, részben a rossz megvilágítás miatt.

Az európai pintyfélék közül a keresztcsőrűek és a tengelicek után csízek és zsezsék voltak legnagyobb számban, mindegyikből több színváltozat is.

Zsezse (Carduelis flammea)

Csíz (Carduelis spinus) tojó

Természetesen volt tűzcsíz (Carduelis cucullata) is:

Pintyfélék közül számomra a legszívdobogtatóbb azonban az a kedves kis madárfaj volt, amelyet eddig csak az internetről ismertem, de már az első pillanattól vágytam rá. A hosszúfarkú pirókról van szó, amelyből ezen a kiállításon két hím és egy tojó volt látható, sőt az egyik hím és a tojó (mindegyikük idei, zárt gyűrűs madár) eladó is volt. Szerencse, hogy nem volt nálam annyi pénz (€300), különben menthetetlenül elhoztam volna őket, át sem gondolva azt, hogy hol és hogyan helyezem el őket itthon. A későbbiekben azonban biztosan beszerzek majd ilyen madarakat, így, hogy élőben is láttam őket, még inkább szeretnék belőlük.

Hosszúfarkú pirók (Uragus sibiricus) hím

Hosszúfarkú pirók (Uragus sibiricus) tojó

Volt még egy pintyféle, amelyet először láttam élőben, ez a faj pedig a vöröshomlokú csicsörke. Egy dúsan berendezett röpdében volt elhelyezve a pár, azonban olyan aktívan röpködtek fel-alá, hogy tíz perc után feladtam a próbálkozást, hogy lefotózzam őket. Helyette inkább gyönyörködtem bennük, igazán szép madarak. Ennek igazolására álljon itt egy fotó, amelyet az Internet Bird Collection-ről kölcsönöztem.

Vöröshomlokú csicsörke (Serinus pusillus)


Forrás: http://ibc.lynxeds.com/species/red-fronted-serin-serinus-pusillus

A legtöbben engem egzótásként ismernek és bár sok minden más is érdekel, valóban a díszpintyfélék azok, amelyek közt leginkább otthon érzem magam. Igaz, hogy erre a kiállításra nem elsősorban miattuk mentem, de mindig szívesen látok szép zebrapintyeket, asztrildokat, amandinákat. Voltak is egzóták, sőt büszkén mondhatom, hogy két Zala megyei magyar tenyésztő állította ki a szebbek többségét. Fényképezni azonban ezeket vaku nélkül szinte lehetetlen volt számomra, így mindössze egyetlen képet hoztam egy Timor-zebrapintyről, amely szintén egy magyar barátunk állományából való.

Timor-zebrapinty (Taeniopygia guttata guttata) hím

A többi kiállított egzóta a teljesség igénye nélkül: ezüstcsőrű pintyek több színváltozatban, malabári pintyek, japáni sirálykák, ceres-amandinák, kákapintyek, Gould-amandinák, egy muskátpinty színváltozat, sárgahasú asztrild és a börzében láttam kékfejű pillangópintyet és festett asztrildot is. Szintén a börzében volt egy pár ékfarkú amandina is, vacilláltam is rajta egy sort, hogy hazavigyem őket a saját fiataljaimhoz párnak, de annyira nem győztek meg, így maradtak. Szintén nem győzött meg a zebrapinty felhozatal, pedig készültem rá, hogy innét frissítem az állományt… Egy barna tojón elgondolkodtam volna, de gyűrűtlen volt és csak hímmel együtt adták, így nem lett osztrák vérfrissítése a zebráimnak.

Különlegességekben sem volt hiány, azonban fotózás terén itt is vannak hiányosságaim… Nem készítettem képet például a kiállított rigófélékről, pedig több is volt az egyik sarokban. Én magam azonban jobban hiányolom azt, hogy az álarcos meggyvágóról nem készítettem képet, de a Kedves Olvasókat a Wikipedia segítségével igyekszem kárpótolni:

Álarcos meggyvágó (Eophona personata)


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81larcos_meggyv%C3%A1g%C3%B3

Az internet és bőséges képanyaga segítségével a díszmadárként tartható fajok nagy többségét legalább képről ismerem, azonban külföldi rendezvényeken megesik, hogy egy-egy fajt nem tudok beazonosítani. Ott volt például ez a kedves madárka, amelyet csak itthon határoztam meg, ott a kiállításon nem jöttem rá, mit látok.

Szaharai sármány vagy házisármány (Emberiza sahari)

A kardinálisok közül a leggyakoribb faj, a vörös kardinális képviseltette magát egy párral, képem csak a hímről van.

Vörös kardinális (Cardinalis cardinalis) hím

Ez utóbbiak Vonga-galambokkal (Leucosarcia melanoleuca) voltak közös röpdében és én ugyan esküdni mernék rá, hogy lefotóztam a galambokat, mégsem találtam róluk fotót, így kárpótlásként egy Wikipedia-fotó:


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vonga-galamb

Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy az egzotikus galamb és -fürjfélék tartóit megkövessem, volt néhány a kiállításon, de bevallom, tüzetesebb átvizsgálás nélkül keresztülmentünk a szekción…

A papagájok részlege nagy volt és változatos, azonban a középpapagájok jelentős részét nagyméretű standard-kalitkákban állították ki, egymásra halmozva, gyenge világítás alatt és amellett, hogy így nem mutattak olyan szépen, fényképezni sem tudtam őket. A röpdék azonban mind saját világítással voltak ellátva, így azok lakóiról aránylag jó fotók születtek.

Pennant-papagáj (Platycercus elegans) színváltozatok

Királypapagáj (Alisterus scapularis) hímek

Kékhomlokú amazonpapagáj (Amazona aestiva)

Vöröshátú ara vagy marakánaara (Primolius maracana)

Kék-sárga ara (Ara ararauna) tojó

Fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)

Ez volt tehát az olbendorf-i kiállítás, ahonnan végül nem üres kézzel indultunk tovább, apám vásárolt ugyanis egy szép fekete-fehér (magyarul palakék) kanári hímet az itthoni tojóihoz.

A kiállítást a legifjabb madarász is élvezte, leginkább a “tiltott gyümölcsök” tetszettek neki… 😀

Riedlingsdorf – Rödöny

A rödönyi kiállítás plakátjára az óbérin lettünk figyelmesek és mivel alig 25 km választja el a két települést egymástól, úgy gondoltuk meglátogatjuk az 1. Bgld. Kanarien- und Bastardenzuchtverein rendezvényét.

Érdekesség, hogy a kiállítás a Kulturkeller-ben, azaz kultúrpincében zajlott és az első helyiség, ahová beléptünk, a büfé volt. Rengeteg ember volt jelen a kiállításon, ami számomra azért meglepő, mert ez a rendezvény kimondottan a pintyfélékről és a kanárikról szólt, más taxon nem is igazán volt jelen.

A fenti képen látható táblán a bal oldali madár egy süvöltő. Ahhoz képest, hogy ez a faj szerepel az egyesület vendégcsalógatóján, a kiállításon csak egy szerényebb példányt láttunk.

Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) hím

Kanáriból volt a legtöbb, ezek szép rendben, színek szerint sorakoztak a standard-kalitokban.

Nem hiányozhatott természetesen a “sógorok kedvence”, a keresztcsőrű sem.

Az egyik legérdekesebb keresztezés, amit valaha láttam, az alábbi kis madár, egy keresztcsőrű-kanári hibrid:

Tengelicből is jó néhány példány volt, a felhozatal semmivel sem volt jobb vagy rosszabb, mint az óbéri, ahol ennek a fajnak a bajnoksága zajlott…

A következő képeket abból a célból készítettem, hogy érzékeltessem a tengelic alfajai közötti különbségeket.

Baloldalt szibériai tengelic (Carduelis c. major), jobbra európai tengelic
(Carduelis c. carduelis)

A keresztezések között láthattunk egy tengelic×csíz hibridet is:

Vadszínű európai csízből is láttunk szép példányokat.

Csíz (Carduelis spinus) hím

Csíz (Carduelis spinus) tojó

Aki ismer tudja, hogy a csízfajok a kedvenc madaraim közé tartoznak, a rödönyi kiállítás ezekből – a fent tárgyalt európaival együtt – négy fajjal örvendeztetett meg. Jó néhány tűzcsízt láttunk, ezekből a börzében is volt vagy 15 egyed.

A hazai tenyésztők körében a második leggyakoribb faj talán a Magellán-csíz, ebből a rödönyi kiállításon egy hím és egy tojó volt látható, mindegyik színváltozat.

Magellán-csíz (Carduelis magellanica) pasztell színváltozatú hím

Magellán-csíz (Carduelis magellanica) duplapasztell színváltozatú tojó

A negyedik és egyben számomra legizgalmasabb faj a Yarrell-csíz volt. Két pár került belőlük kiállításra, nagy bánatomra nem voltak eladóak, érdekelt volna mennyit kérnek ezekért a szépségekért. A hosszúfarkú pirókhoz hasonlóan ez a faj is felkerült a kívánságlistámra. 😀

Yarrell-csíz (Carduelis yarrellii) hím

Yarrell-csíz (Carduelis yarrellii) tojó

Itt is voltak szép zsezse színváltozatok:

Nagy bánatomra az európai csicsörkéről sem készítettem képet, pedig néhány példány látható volt Rödönyben. Rokonáról, a jobb magyar név híján Brimstone csicsörkeként emlegetett faj egy hím példányáról viszont készítettem egy képet nassolás közben:

Brimstone csicsörke (Serinus sulphuratus) hím

Igen, tudom, sok minden nem látszik ezen a fotón sem… Kárpótlásképp ismét az Internet Bird Collection-t hívtam segítségül.


Forrás: http://ibc.lynxeds.com/species/brimstone-canary-serinus-sulphuratus

Az egész rödönyi kiállításon tulajdonképpen egy rendszertani kivétel akadt, egyetlen madár volt, amelyik nem a pintyfélék közé tartozik. Ez a madár egy idei zárt gyűrűs barkóscinege hím volt a börzén, saját fotóm azonban nincs róla, így ismét a Wikipediahoz fordultam.

Barkóscinege (Panurus biarmicus) hím


Forrás: Pellinger Attila
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bark%C3%B3scinege

Ilyen volt tehát a két burgenlandi kiállítás, mindenkit arra bíztatok: ha teheti, látogasson el minél több külföldi kiállításra, sokat okulhat belőle az ember. 🙂

FIGYELEM!
A posztban bemutatott fajok közül hazánkban több védett faj, jelenleg kizárólag engedéllyel, közérdek igazolásával tarthatóak. Ez vonatkozik az általuk képzett hibridekre, színváltozataikra is.
Bővebb információt a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, a 348/2006. (XII.23.) Korm. rendelet és a 13/2001.(V.9.) KöM rendelet tartalmaz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..