Fast forward

935.

Ennyi nap telt el az utolsó blogbejegyzés óta. Sok minden történt eközben, de ebből ezen a blogon semmi nem jelent meg. Részben éppen azért mert annyi minden történt. Nem kívánok magyarázkodni, igyekszem néhány mondatban összeszedni a változásokat, mintegy fast-forwardolva, felgyorsítva a kimaradt időt és visszatérni a rendszeres posztoláshoz. Ha van még kinek, persze….

A kimaradt időben a madárállomány legfőbb jellemzője a leépülés volt. Három pár tűzcsízemből egy pár maradt, az aranymellű asztrildok sincsenek már, egy Katalin-papagáj hím, három ezüstcsőrű×sirályka hibrid, ezüstcsőrűekből a veterán öreg hím és egy ino hím maradt, valamint összesen két hím és egy tojó zebrapinty. Apám színkanári és mexikói pirók állománya megmaradt, sőt az idei évben viszonylag jól költöttek is.

Újdonságként tavaly bekerült három kantáros asztrild az állományba. Egyikük már a kezdetektől nem nézett ki túl jól, kopasz volt a nyaka és messze nem volt olyan energikus, mint a másik kettő. Az első hetekben úgy tűnt összekapja magát, aztán hirtelen elpusztult. A maradék két madár párnak tűnt, akként viselkedtek. Elkezdtek fészkelni is, egy földön elhelyezett kosárkába, azonban a tojásrakás alatt a tojó elpusztult. Valószínűleg tojáselakadása volt, bár igyekeztem a megfelelő kalciumbevitelt biztosítani nekik. Így most egyetlen, valószínűleg hím madaram van, akinek szeretnék mielőbb új otthont találni, lehetőleg egy tágas röpdében, fajtársakkal vagy más asztrildokkal, mert a mostani helyzetében szerintem nem kimondottan boldog.

Kantáros asztrild

Másik tavalyi beszerzés volt egy pár szakállas csíz, melyekről azonban itt nem szólok bővebben, egy új cikk egészében nekik lesz szentelve.

Szakállas csíz pár

Vélemény, hozzászólás?