Szakállas csízek

Szakállas csíz hím

Ahogy az előző cikkben ígértem, ebben a posztban kerül sor a szakállas csízek, mint állományom legújabb tagjai bemutatására.

Származás

A szakállas csíz (Carduelis barbata) a legdélebbi elterjedési területű csízfaj, Chile középső és déli részén, Argentína déli területein és a Falkland-szigeteken él.  Tekintettel arra, hogy a szakállas csízek elterjedési területe a Baktérítőn túlra, a mérsékelt égövre esik, ők már nem trópusi madarak. Elterjedési területük északi határán az éves középhőmérséklet 14°C körüli, azonban a legdélebbi részeken, pl. a Falkland-szigeteken ez az érték 8°C körüli, ami már alatta van a magyarországi 10-11°C értéknek. Emiatt a szakállas csízek elméletileg el kell, hogy viseljék a magyar teleket fűtetlen, fagymentes helyen. Azért használok feltételes módot, mert én a madaraimat novemberben hoztam, fűtött helyről és azóta sem kerültek ki a lakásból, így személyes tapasztalatom a télállóságukról nincs.

Név

A legtöbb új nevezéktan már Spinus barbatus-ként jegyzi a fajt, megadva a csízfajoknak az őket megillető külön nemzetségnevet. Magyar nyelvű forrásokban használatos még a bajszos csíz elnevezés is, ami azonban teljesen helytelen, hiszen a hím szakállas csízek valóban szakállt viselnek és minden nyelvben ennek megfelelő az elnevezésük (németül bartzeisig, angolul black-chinned siskin és a tudományos fajnév is szakállast jelent).

Megjelenés

A hím madár első ránézésre nagyon hasonlít az európai csíz (Carduelis spinus vagy Spinus spinus) hímjére, attól csíkozatlan alsóteste, nagyobb szakálla és összességében intenzívebb, sárgás-zöldes színe különbözteti meg.

Európai csíz hím
Szakállas csíz hím

A tojó már keményebb dió, bár ő nem az európai csízre hasonlít, hanem a szintén dél-amerikai Magellán-csíz tojójára. Számomra a legbiztosabb bélyeg a szakállas csízek karakteresebb arcmintázata és a Magellán-csíz tojók szürkébb, szabályosabb alakú csőre, de vannak példányok, melyekről nem tudnám egyértelműen eldönteni, melyik faj. Ebben az sem segítség, hogy a Magellán-csíz 12 alfajjal rendelkezik… Az alábbi két kép alapján tessék gyakorolni, illetve kommentben várom a segítséget a gyakorlottabbaktól.


Kezdeti Tapasztalatok

Jómagam egy kedves ismerősöm révén 2016 novemberében jutottam hozzá egy pár szakállas csízhez. A hím 2015 évi osztrák zárt gyűrűs, a tojó gyűrűtlen, de szintén osztrák madár. Ami elsőre feltűnő volt számomra bennük, az a méretük, látványosan nagyobbak, testesebbek a tűzcsíznél. Otthon előkészítettem a helyüket, ami a “tűzcsíz apartman” legalsó lakosztályát jelentette. Eleinte kicsit aggódtam, hogy mennyire lesznek ijedősek, pláne így földközelben.  Aztán a madarak átvételekor láttam, hogy az előző helyük egy alacsonyabban elhelyezett és kisebb kalitka, de a madarak nem röpködtek össze-vissza,  tollazatuk is ép volt. Bár nem kimondottan félősek, vagy idegenkedőek az emberrel szemben, mint pl. a mexikói pirók, azért egy lépéssel több távolságot hagynak maguk közt, mint a tűzcsízek. Az ellátásukkal nem volt gond, a legtöbb, tűzcsízeknél kipróbált táplálékot zokszó nélkül fogyasztották. Az első probléma velük az volt, hogy a hím légzésszervi probléma tüneteit kezdte mutatni. Eleinte nem tudtam, hogy a novemberi hidegben való utaztatás (kb. fél napot egy standard kalitkában töltöttek, hol az autóban, hol ideiglenes megállóhelyeken) ártott-e neki vagy egy lappangó betegség alakult ki a stressz hatására, de a tünetek határozottak voltak. Nehéz, ziháló légzés, főleg röpködés közben és után, elhaló hívóhang. Atkára kezdtem gyanakodni, ezért mindkét madarat ivermectin-kúrának vetettem alá. A kúra sikeres volt, a végére már egész szépen – bár még kissé gyerekhangon – énekelni is kezdett a hím.

Szakállas csíz hímem
Első próbálkozás

Ahogy teltek a hetek és a madarak megszokták új helyüket, a tojó kezdett túlságosan magabiztos lenni. Miután a sokadik alkalommal verte a földig a hímet, inkább kivettem mellőle és két hét magánzárkára ítéltem. A visszaköltöztetés után is megőrizte dominanciáját, azonban olyan mértékű verekedést csak nagyon ritkán tapasztaltam. 2017 április elejére a hímnek ismét elment a hangja, szóval ismét ivermectin-kúra következett. Emiatt őszinte meglepetést okozott nekem, hogy április második felében többször láttam udvarlási próbálkozást a részéről, illetve a tojó is elkezdett fészekanyagot hordani. Április 27-én került a fészekbe az első tojás, majd még kettő. A másodiktól a tojó szorgalmasan kotlott, csak nagyon közeli zavarásra hagyta ott a fészket. A kotlás kb. felénél az egyik tojást az aljzaton találtam meg, kidobták-e vagy kiesett, nem tudom. Ezután nem sokkal a másik két tojást megvizsgálva megállapítottam, hogy üresek. Különösebben nem csodálkoztam a dolgon az ivermectin miatt, de azért csalódott voltam, főként, hogy eddigre a tűzcsízek a harmadik teljesen üres fészekaljon voltak túl…

Szakállas csíz tojóm
Sikeres költés

Az első próbálkozást rövid pihenőidőszak követte, majd június elejére ismét élénkebbek lettek a madarak. A hím gyakran énekelt, próbálkozott a tojónál, sűrűbbek lettek a verekedések is. Ezúttal párzást is sikerült megfigyelnem. Ismét három tojásból állt a fészekalj, melyeket június 16, 17 és 18-án rakott le a tojó. Június 25-i ellenőrzésnél a három tojásból kettő fiasnak látszott. Július 1-jén kikelt az első fióka, július 3-án a második. Izgatott voltam, de igyekeztem megőrizni a hidegvéremet és végiggondoltam a lehető legtöbb problémát, ami ilyenkor felléphet és igyekeztem haditervet kidolgozni a megelőzésükre/elhárításukra. A szülők korábbi veszekedései miatt már a kotlás alatt is morfondíroztam, hogy kivegyem-e a hímet, de egy-egy kötelező rövid kergetőzésen kívül nyugodt volt a viszonyuk, így bent hagytam. A kelés után ismét aggódtam, nem lesz-e probléma, de a helyzet nem változott: a tojó a fészek elhagyásakor az evés-ivás-ürítés után tornaként egyszer megkergette a hímet a kalitkában és visszaült. A hím sosem merészkedett túl közel a fészekhez, így azt gondoltam, ezzel nem lesz gond. A tojó viselkedése a hímtől függetlenül is sarkalatos pontja a sikeres nevelésnek, így igyekeztem őt szemmel tartani. A fészket menetrend szerint hagyta el, visszaüléskor megetetve a kicsiket. Ha valaki a fészek felé indult, először csak figyelt és csak nagyon közeli kíváncsiskodáskor hagyta el azt, majd utána rögtön visszaült. A fentiekből is látszik, hogy a tojó példás anyának bizonyult és külön érdeme, hogy mindezt úgy tette, hogy a fészek a padlótól mintegy 70 cm magasságban helyezkedik el, és a folyosó állandó „fellépője” egy energikus hároméves, aki persze folyton a kismadarakat csodálta volna.

6 és 4 napos fiókák
Ellátás a fiókanevelés alatt

A fiókák szépen cseperedtek, igyekeztem a szülőknek mindent megadni, ami a neveléshez szükséges, természetesen úgy, hogy ne kapjanak annyi plusz fehérjét, hogy idő előtt újabb fészekaljat akarjanak nevelni. Az elején – mivel nem tudtam mi fog a leginkább beválni – ez még nehézkesebb volt, de szerencsére madaraim hamar kimutatták preferenciájukat. A gyári lágyeleséget elég jól ették, de ebből – magas fehérjetartalma miatt – igyekeztem viszonylag keveset adni nekik. Rengeteg zöldeleséget etetett a tojó, elsősorban tyúkhúrt és pitypangot, valamint nagy útifű, lándzsás útifű és pásztortáska érett-félérett magvait. Ezek mind a kertünkben megtalálható, garantáltan vegyszer- és szennyeződésmentes táplálékok. A fentieken kívül almát és brokkolit kaptak gyakran, ez utóbbit minden madaram különösen szereti. Adtam volna nekik fürtös kölest is, azonban abban az időszakban ez éppen nem állt rendelkezésemre. Nagyon hamar etetett maggal is az anyamadár, az alaptáplálékul kapott csíz-magkeverékből, valamint kisebb mértékben hántolt zabból, amelyet külön tálkában kaptak. Ez utóbbival kapcsolatban érdekesség, hogy gyakran a vizestálkában és mellette találtam meg a zabhéjakat, nem jöttem rá, hogy mit csinálnak vele a szülők. Az egyik gyanúm, hogy a csőrűkre tapadt maghéj itt ázott le, a másik, hogy talán így puhították a zabszemeket. Évekkel ezelőtt zebrapintyeknél figyeltem meg hasonlót, ők a babapiskótát célirányosan a vizesedénybe cipelték és így megpuhítva fogyasztották.

Cseperednek

Július 7-én mertem először kivenni a teljes fészket a kalitkából, úgy gondoltam ez már megfelelő kor a fiókák gyűrűzésére. Sajnos tévedtem, a nagyobbik fióka ekkor, egyhetes korában már túl nagy volt ahhoz, hogy meggyűrűzzem. Így hát a kisebbik testvér kapta a 2017-es év 01 számú azonosítóját, a nagytesó pedig „mezítlábas” maradt. A fiókák nagyon szépen fejlődtek, július 16-án kirepült a nagytesó, majd 18-án a kisebbik is, bár ő ekkor még fejletlenebb volt, mint a testvére ugyanennyi idősen. Néhányszor még visszaraktam a fészekbe, főleg éjszakára, de folyton kiugrált, így egy idő után hagytam, hadd maradjon kint. A kirepülés környéke kritikus időszak a pintyfélék fiókáinál, így ekkor alkalmaztam egy ötnapos probiotikum- és vitaminkúrát a szakállas csízeknél.

A kicsi meggyűrűzve, a nagy már túl nagy…
11 és 9 naposan
15 és 13 naposan
Családi portré
Önállóvá válás

Július 29-én már mindkét fióka magabiztosan mozgott a kalitkában, így a fészket ekkor eltávolítottam és elvégeztem egy nagytakarítást is. Augusztus első napjaiban már többször is láttam mindkét fiatalt önállóan táplálkozni, azonban ekkoriban is igyekeztek még a szülőktől koldulni – néha sikerrel. A jelenlegi állapot alapján a nagyobbik, gyűrűtlen madár valószínűleg hím lesz, már több fekete toll is megjelent a fején, a kisebbik madár pedig szerintem tojó, mivel egy élénksárga tolla van ott, ahol hímként fekete szakálla kellene, hogy legyen.

A nagyobbik már kint
Családi portré kirepülés után
Ifjú titánok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.