Tűzcsíz
(Carduelis cucullata Swainson, 1820)

Tűzcsíz hím
ÉnekeEredetIgényekTenyésztés

Éneke

Eredet

A gyönyörű tollazatú tűzcsíz a trópusi Dél-Amerikából származik, eredeti elterjedési területe Kolumbia, Guyana, Venezuela, Bolívia, valamint Trinidad és Tobago (ez utóbbi államból kipusztult). Csinos külseje és szép éneke miatt régóta kedvelt kalitkamadár, azonban a közkeletű felfogás szerint igazán nagy érdeklődés akkor éledt iránta, amikor kiderült, hogy a kanárival alkotott hibridjei között akadnak termékenyek és felcsillant a remény, hogy a vörös színt rögzíteni tudják a kanári tollazatában is. Ezt az elméletet többen több okból vitatják, azonban tény, hogy a vad állomány a tömeges méretű befogások miatt drámaian megcsappant. Az 1940-es évek óta Venezuelában illegális a tűzcsízek befogása és a velük való kereskedelem, de a XX. század elején még gyakori faj létszáma erősen lecsökkent, mára a vadon élő állományt 1500-7000 példány körül becsülik. Ebben az aggasztóan alacsony számban (a hobbiállatként tartott egyedek száma ennek legalább tízszerese) benne foglaltatik az a populáció is, amelyet 2000-ben Mark Robbins és csapata fedezett fel Guyanában, illetve a Puerto Rico-ban fogságból szökött madarakból kialakult (ám azóta csaknem eltűnt) állomány is. A vadon élő tűzcsízek száma tovább csökken, immár nemcsak a befogásnak, hanem az élőhelyek megszűnésének is "köszönhetően". Szerencsére a legnagyobb egyedszámmal rendekező Venezuela és Guyana egyaránt tesz erőfeszítéseket a faj megmentésére és a kereskedelemmel veszélyeztetett fajokat védő nemzetközi egyezmény, a CITES is az I. függeléken szerepelteti. Az európai, fogságban élő tűzcsízek száma stabil, a faj jól költ a tenyésztőknél, így a vadbefogás teljes mértékben szükségtelen.

A tűzcsíz a valódi pintyfélék (Fringillidae) családon belül a kúpcsőrűek (Carduelinae) népes alcsaládjába tartozó faj. A jelenleg elfogadott taxonómia szerint a Carduelis nemzetség tagja, azonban sokak szerint az egymással sok közös, a többi fajtól különböző vonásokat mutató csízek külön nemzetséget, a Spinust alkotják. Emiatt Spinus cucullatus néven is ismert a faj. Eredeti élőhelyei az 100-1500 m között fekvő nedves örökzöld és száraz lombhullató erdők, cserjével tarkított magas füvű gyepek és legelők. Ezen élőhelyek és magasságok között szezonálisa és napi szinten vándorolnak a madarak, emiatt az eredetileg nagy elterjedési terület ellenére sem alakultak ki alfajai.

Ahogy a rendszertani résznél említettem, a csízek egymással szoros rokonságban álló, közös jellegzetességekkel bíró madárcsoport. Hazánkban vadon csak az európai csíz (Carduelis spinus) fordul elő, ennek a fajnak a hívóhangjából ered maga a 'csíz' szó. Az alábbi felvétel a http://xeno-canto.org weboldalról származik, az európai csíz hím énekét mutatja be, az elején hallható a szóban forgó hívóhang.

Az angol 'siskin', a német 'zeisig' és szinte valamennyi nyelv elnevezése ennek a jellegzetes hangnak a utánzásából alakult ki. A tűzpintynek is nevezett tűzcsízt jellegzetes vörös tollazata különbözteti meg a többi, zömmel sárgás-zöldes csízfajtól. Magyar elnevezésében is a tűz előtag a lángvörös tollazatra utal, csakúgy, mint a német 'Feuerzeisig" név. Angolul 'red siskin', azaz vörös csíz a neve. Ismert egy harmadik magyar neve is, a - németben elterjedt Kapuzenzeisig mintájára - kapucínus csíz, mely egy másik kültakaróbeli sajátosságra, a hím fekete csuklyájára utal. A tudományos fajnév is innen ered, a cucullata csuklyás-t jelent. Az elfogadott tudományos nemzetségnév a névadó tengelic (Carduelis carduelis) táplálkozási szokásaiból adódik, a Carduus nem ugyanis a bogáncsok tudományos elnevezése, melyek a tengelic kedvelt táplálékai.

Igények

.

Tenyésztés

Mark Robbins kutató vadonban szerzett tapasztalatai alapján a tűzcsízek fő költési időszaka április és június között van, amit egy másodlagos szezon is követhet november-december hónapokban. Ennek ellenére az európai tenyésztett állomány egy jelentős részét ebben az eredetileg másodlagos, téli időszakban költetik. Ennek az oka nem ismert, de ezáltal a fogságban élő állomnynál is két szezon alakult ki. Saját madaraimat 2013 októberében vásároltam, mindketten ugyanazon év első hónapjaiban keltek, tehát "téli" madarak. Az első időszakban a hím még csak a fiatalokra jellemző módon, magában énekelt, inkább csak gyakorolgatott. November közepétől aztán egyre tüzesebbé váltak a hosszú perceken keresztül hallató dalai, az egyik ilyen "track" hallható az ismertető elején található felvételen is.

További információk és képek a faj általam tartott egyedeiről a blogon.

top